Riasszunk, vagy ne riasszunk?

Az örök dilemma, ha van egy ingatlanod, vagy járműved akkor szereltess-e bele riasztót, vagy sem. Sokszor áll fenn az a lehetőség, hogy többet árt, mint használ. Például olyan esetekben, ha elutazol, két hétre, nincs senki, aki a közelben megbízott lenne ér jogosult a használatára, viszont véletlenül bekapcsol a riasztód. Te erről nem is tudsz, ha csak nincs távfelügyeletre kötve a rendszered. Utóbbi esetben azon szerencsések közé tartozol, akikhez kiszaladnak a riasztórendszer szolgáltató emberei, ellenőrzik a problémát, és inaktiválják, de csak az aktuális riasztást. Ha ez egy nap 5-ször történik meg, akkor ötször mennek ki, mindannyiszor értesítenek telefonon, és még fel is számolják a kiszállásokat. Viszont ha nincs távfelügyeleted, és esetleg a szomszédokkal sem vagy olyan viszonyban, hogy kulcsot és riasztó kezelési jogot mernél rájuk bízni, akkor könnyen lehet, hogy mire hazaérsz, még jobban fognak utálni a szomszédok, mint annak előtte.

Ugyanez hatványozottan igaz a kocsidra, főleg, amikor egy lakótelep kellős közepén élsz, körülötted csak parkoló autók és panelházak, amíg a szem ellát. A kocsik általában középkategóriásnak is csak nagy jóindulattal nevezhetőek, de az fix, hogy a riasztórendszer ugyanolyan mindenben, és ha történetesen van egy fehér Suzukid, meg mellette parkol még másik nyolc ugyanolyan jármű, és hasonlóan szép riasztó hanggal vannak ráadásul ellátva, akkor bizony ez azt jelenti, hogy elkezdhetsz gondolkodni, hogy vajon a 8. emeletről még elér odáig a távirányító hatósugara. Vagy marad a remény: alattad négy emelettel a hasonlóan kalimpáló kedves szomszéd távirányítója már a hatótávolságon belül van, és esetleg az is kikapcsolja, ha csak nem teljesen véletlenül a beriasztott kocsi tényleg az övé volt, és nem pedig a tied.

Öcsém a kocsijába egy percig se gondolkodott azon, hogy tetessen-e riasztót, egyértelmű volt, hogy az a csapás nem kell senkinek, így inkább úgy döntött, hogy megkíméli a szomszédok idegeit. A műhelyt viszont nagyon szeretné beriasztózni, de mivel az anyámék házának az alaksora, még meg kell győznie őket, hogy ez kiváló választás. Apám szerint semmi olyan érték nincs, ami miatt be kéne riasztani a házat, de öcsém rácáfolt már csak azzal is, hogy több hektónyi, azaz több százezer forintnyi Castrol olaj és kenőanyag van a pincében. Hozzáértő embert igenis bosszantja a tudat, hogy oda gyakorlatilag az nem megy be, aki nem akar, és valószínűleg az a valaki majd tudja értékelni a Castrol olajt, ha hasznosítani nem is, de a feketepiacon egyből találna rá vevőt. Mert, hogy ez a sokféle Castrol olaj, ami az öcsém műhelyében van, valódi kincs az autószerelőknek, valamint azoknak, akik imádják kényeztetni a négykerekű legjobb barátaikat. Meg is kérik az árát általában, de nem annyival drágább, mint amennyivel jobb egy közepes minőségű kenőanyagnál. A műhelyben nagyon szépen fel vannak sorakoztatva, mindig megmosolyogtat, hogy a kannák méret, szín és csak aztán fajta szerint sorakoznak. Mindig azzal piszkálom öcsémet, hogy ezen a téren olyan, mint egy lány. Aztán olyankor jön a fenyegetés, hogy egy jó nagy adag Castrol olajba fog belefojtani, ha nem leszek képes felnőtt ember módjára viselkedni. Aztán meg persze ilyenkor mindig jön az az ócska szöveg, hogy ennyit nem érek, nem pazarolná rám a jó öreg, drága Castrolt. Ilyen ez a testvéri szeretet.

Tehát a szüleim sokkolódtak azon, hogy motor olajok miatt akarja az öcsém beriasztani a házat, de azt hiszem a kedves kistesómat megáldotta az ég egy olyan beszélőkével, hogy 1-2 héten belül úgy is beadják az ősök a derekukat. Már előre látom, hogy fognak ennek örülni a szomszédok, és főleg a macskám.