Az alkalmazottaimmal a Balatonra mentünk csapatépítőre

Gyerekkorom egy meghatározó élménye volt, amikor az egyik éjszaka betörtek a családunk házába. Pedig otthon voltunk mindannyian: a szüleim, én és a két testvérem is. Én lettem figyelmes a zajokra, ezért átmentem a szüleim hálószobájába, hogy figyelmeztessem őket, hogy a földszinten mintha valaki vagy valakik lennének. Ekkor már a szüleim is meghallották, és édesapám lement a földszintre egy paprika spray kíséretében, hogy megnézze, mi is folyik ott. Valószínűleg meghallotta a betolakodó, mert gyorsan kiugrott az ablakon, amit korábban sikeresen felfeszített, és így jutott be a házba. Szerencsére csak némi készpénzt vitt el, más értékes dolgot ennyi idő alatt nem tudott ellopni.

Ebben az a legrosszabb, hogy a betörő a legnagyobb értéket, a biztonságérzetet vette el tőlünk. Mindenki számára a saját otthona egy biztonságos vár, ahol semmi baj nem történhet. Ettől az esettől kezdve viszont mi már nem éreztük ezt. Ekkor döntöttem el, hogy felnőtt koromban azzal fogok foglalkozni, hogy riasztó berendezéseket adjak el embereknek, hogy legalább ők elejét vegyék az ehhez hasonló dolgoknak.

Így is történt, a 30-as éveim elejére megnyitottam a saját riasztókat áruló üzletemet. Nagy volt a forgalmam, mert a piacon szinte egyedüli nőként viszonylag híressé váltam. Annyi vásárlóm lett egy idő után, hogy kénytelen voltam felvenni néhány alkalmazottat. Mivel a forgalom továbbra is pörgött, az év végére összesen tízen lettünk, aminek nagyon örültem.

Hogy megháláljam az egész éves munkájukat, rendre csapatépítő programok sorát terveztem nekik. Számos jó programon vettünk részt, de azt hiszem, hogy a legemlékezetesebb a balatoni vitorlázás lett mindannyiunknak.

Úgy döntöttünk abban az évben, hogy kipróbáljuk, milyen érzés a Balatonon vízre szállni, és egész nap süttetni magunkat a hajón. Abszolút nyugodtak voltunk, mert az általunk kiválasztott csomagban az is benne volt, hogy hajóskapitány teszi teljessé az élményt. Erre azért volt szükség, mert egyikünk sem értett a vitorlázáshoz, és szerettünk volna száz százalékosan kikapcsolni. Ezek mellett befizettünk egy borkóstolóval egybekötött vacsorára is Tihanyban, így azt hiszem, elmondható, hogy teljes lett volna az élmény. Igen ám, csak hogy az élet közbeszólt.

Aznap, mikor odaértünk ragyogó napsütés volt, így senki sem aggódott, hogy az időjárás miatt esetleg megsemmisül a tervezett program. Azonban közvetlenül a vízre szállás előtt olyan éktelen vihar kerekedett, hogy életveszélyes lett volna kihajózni, és persze ezt a hajók bérbeadásával foglalkozó cég sem vállalta. Így rendesen elkenődtünk, hogy akkor most annyi az év legjobb bulijának.

De nem kellett volna aggódnunk, mert a vállalat biztosított B tervet rossz idő esetére is. Beltéri csapatépítő programok közül választhattunk aszerint, kinek mi tetszik a legjobban. Bár kissé szomorúak voltunk, eldöntöttük, hogy úgy teszünk, mintha ez lett volna az eredeti terv, és a hajókázás fel sem merült volna. Így mindjárt más szájízzel indultunk neki a programoknak, és sokkal jobban sikerült, mint gondoltuk volna. A vacsorán és a borkóstoláson természetesen részt tudtunk venni, és ma már csak nevetünk azon, mekkora pechünk volt!